A leopárd gekkók könnyen kézhez szoktathatóak, ha elég időt töltünk a szelídítésükkel.
A tenyésztőtől vásárolt gekkók sem mindig olyan kis szelídek, mint amire számítanánk, de nincs ez máshogy az állatkereskedésekkel sem. Így is meglepődtem, hogy habár az enyémet onnan vásároltam, mégis milyen kezes volt.
A legfontosabb, hogy miután haza vittük az állatot pár napig ne piszkáljuk, had szokja az új környezetét és had pihenje ki az utazással járó stresszt.
A legelső lépcsőfok az, hogy ne féljen az ember kezétől. Ezt úgy érhetjük el, hogy a terráriumból mindent kiveszünk és az állat mellé betesszük a kezünket. A vadabb példányok farok csóválással, visítással reagálnak, de a kicsit szelídebben egy idő után odajönnek, megnyaldossák a kezünket és lassan megszokják. Ezt minden nap kb. 10-15 percig ismételjük, amíg a gekkó hozzá nem szokik a kezünk közelségéhez és a szagunkhoz.
A kéz megszokása egyedenként változó lehet. Nekem már 3 nap után rámászott a kezemre, míg olvastam olyat is, akinek hetekbe került, mire ez sikerült.
A következő lépcsőfok az, hogy ha már megszokta a közelségünket, hogy rámásszon a kezünkre. Óvatosan rakjuk elé tenyérrel felfelé a kezünket és várjuk meg, míg magától rámászik. Kicsit megemelhetjük a terráriumban, esetleg megpróbálhatjuk a másik kezünkkel átvenni, már ha átmászik rá. Ezt is ismételgessük egy ideig, hogy meglegyen a bizalma irántunk.
A gekkók furcsa kis állatok, gyakran napokig semmi változás, aztán egyszer csak bumm, már azt vesszük észre, hogy a vállunkon mászkál.
Mindig figyeljünk arra, hogy lehetőleg ülve próbálkozzunk a kézbe vétellel, mert ha leugrik, akkor minél kisebbet essen.
Ha meg akarjuk fogni, vagy fel akarjuk emelni, akkor mindig óvatosan alulról, oldalról közelítsük meg. Vigyázzunk a hasára, ne szorítsuk meg nagyon, mert kárt tehetünk benne. A kisebb gekkók nagyon törékenyek, szóval csak óvatosan bánjunk velük.
Miután félelem nélkül elmászkálnak a kezünkön, nyugodtan kivehetjük őket a terráriumból. Én az ágyra vagy a nappali szőnyegre szoktam tenni, ott jól elkalandozik, persze nagyon ügyelek rá, hogy semmi baja ne essen. Egy idő után már ők maguk kopogtatnak ki a terrárium ajtaján, hogy vegyük ki őket, vagy orvul próbálnak kiszökni, miközben etetnénk.
A terráriumból való kiemeléssel csak este próbálkozzunk, napközben ne zargassuk az állatot, ha nem muszáj! Ráadásul nappal megy a melegítő lámpa, ha a 30 fokos terráriumból kivesszük a 22-24 fokos lakásba az nem tesz jót neki. Én mindig megvárom, hogy lekapcsoljon a lámpa és szoba hőmérsékletűre hűljön a terrárium.
Egy jó taktika lehet még a magunkhoz szoktatáshoz az, ha cuppogó hangot adunk etetésnél vagy a nevén szólítjuk. Ezt összekapcsolja a kajával és velünk,és elég hamar képes lesz felismerni a hangunkat vagy azt a hangot, amit kiadtunk.
A szelídítéshez folyamatát elősegíti a kézből/csipeszből való etetés is. A gekkó így még inkább összekapcsol a pozitív dologgal, tehát az étellel.
A cikk videó formátumban, bővítetten is elérhető:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése